Cégtörténet
A GYÁVIV Kft. története
A Gyál és Vidéke Vízügyi Kft. 1993 január 1-én alakult meg négy önkormányzat részvételével. A négy önkormányzat Gyál, Vecsés, Maglód és Mende a Pest megyei Víz és Csatornamű Vállalat megszűnésével tudta a Kft.-t megalakítani. Jelenleg Gyál, Vecsés, Maglód, Üllő és Péteri önkormányzatai tagjai a GYÁVIV Kft.-nek.
A fent felsorolt településeken szolgáltatunk az önkormányzatok által meghatározott díjakon. Minden településen más-más a víz és csatornadíj, valamint az intézményi és közületi szolgáltatási díj. Jelenleg egyik településen sem vezettünk be alapdíjat. Az általunk üzemeltett vízművek mind helyi vízbázisra épülnek. Kezelést a kitermelt víz csak egy helyen igényel a magas vastartalma miatt. A növekvő vízigény miatt szükség szerint új kutakat helyezünk üzembe, hogy az ellátás lehetőség szerint zavartalan legyen. Elképzelhető, hogy a szigorodó határértékek miatt a gyáli vízműnél szükségessé válik a vastalanító kibővítése. A vecsési vízműnél is lehetséges, hogy a jövőben egy vastalanító berendezést fogunk rendszerbe állítani.
Az üzemeltetést a társaságunk központjában kialakításra került központi diszpécserszolgálattal oldjuk meg, ami lehetőséget biztosít a folyamatok nyomon követésére, valamint az azonnali beavatkozásra. Az ügyfelekkel a kapcsolatot a minden településen kialakított ügyfélszolgálati munkatársak tartják. Az ügyfélszolgálati irodáink nyitva tartása a helyi önkormányzatok műszaki részlegének fogadó óráival szorosan össze vannak hangolva és hetente egyszer hosszított ügyfél fogadási idővel működnek.
2004. év májusában szerezte meg cégünk az ISO 9001:2001-es minőségbiztosítási rendszert, amit azóta is az évenkénti felülvizsgálati auditokon sikeresen megvéd.
2007. év szeptemberében sikeresen vezettük be az ISO 14001:2000-es környezetközpontú szolgáltatás és termelésirányítási rendszert.
A Gyáli Vízmű története
Előzmények: Az 1970-es évek elejére bebizonyosodott, hogy a felszíni vizek oly mértékben szennyeződtek, hogy az már emberi fogyasztásra nem volt alkalmas. A magas nitrát, illetve nitrit tartalom miatt a kutakból nyert „ivóvíz”-et a csecsemők már csak forralás után fogyaszthatták.
Az akkori községi vezetés lépéseket tett - a lakosság védelmében –az egészséges ivóvíz biztosítása érdekében. A Pest megyei Tanács támogatását élvezve, megkezdődött a tervezés, és megkezdődött a vízbázis helyének keresése.
Először kutatófúrásokat végeztek a Duna-Tisza csatorna partján Babád térségében. Azért ilyen messze Gyáltól, mert első nekifutásra regionális vízmű létrehozását tervezték Ócsa, Alsónémedi, Felsőpakony, Üllő és Gyál községek.
A babádi térségben elkészült 4 db kút, figyelő-kutakkal együtt. A kutak lápos természetvédelmi területen voltak, ahol az ammónia tartalom olyan magas, hogy annak tisztítása óriási költségeket emésztett volna fel. Az 1980-as évek elején Gyál levált a többi településtől és önálló vízbázis megépítését tűzte ki maga elé. Ehhez továbbra is a Pest megyei Tanács támogatását élvezhette az akkori vezetés.
Újabb kutatófúrások kezdődtek, ahol megtalálták a jelenlegi két vízbázis helyét. Az A-1-nek nevezett – víztorony melletti – és a B-2-nek nevezett Felsőpakonyi vízkivételi helyeket.
1982-ben megalakult a vízműtársulat és a lakosság segítségével megkezdődött a kivitelezés.
A PEST-BER kapta a megbízást, a kivitelező a PVCSV lett és egyben a PVCSV lett az üzemeltető is.
1984-ben a kutak, a víztorony és a vízhálózat építésével kezdetét vette a beruházás. Először az A-1 vízbázison épült meg 2 db kút, majd a B-2 vízbázison 4 db kút.
Sajnos a térség felszín alatti rétegeiben lévő víz vastartalma meghaladta a határértéket, ami az üzemeltetés első éveiben igen sok problémát okozott. 1985-ben kezdődött a Vízmű építése. A már elkészült hálózatszakaszok folyamatosan kerültek átadásra. Először az Erdősor utcai iskola, a Kun Béla utcai óvoda-bölcsőde lett beüzemelve és folyamatosan a közintézmények. Az üzemeltetés az első évben még a víztoronynál lévő felvonulási épületből történt.
1987-től megkezdődtek a lakossági rákötések is. Az első lépcsőben az A-1 vízbázis két kútjából indult a szolgáltatás. Majd a hálózatépítés előrehaladtával fokozatosan a B-2 vízbázison épült kutak vették át a terhelést.
1989-ben átadásra került a Vízmű és az üzemeltetés a felvonulási épületből átkerült a jelenlegi helyre. Az átadott vezetékhálózat hossza 101380 m. A B-2 vízbázison termelt víz magas vas-mangán tartalma miatt – lakossági nyomás hatására – szükségessé vált egy víztisztító mű megépítése.
A vas-mangántalanító 1992-ben készült el. A Termassic rendszerű szűrőkkel működő berendezés kiváló hatásfokkal üzemel. Az üzembehelyezés után a teljes ivóvízhálózat mechanikus tisztítását végeztük el. Ez 1993-ban történt. A Vízmű megépülésével egyidőben megkezdődött egy ún. tartalék áramforrás beszerzése is. Ennek átadása 1991-ben megtörtént.
1984-ben megkezdődött a szennyvízcsatorna hálózat építése. Az első használók a közintézmények, az AUTÓKER, a Tsz. az ipari fogyasztók voltak.
Az ún. régi csatornahálózat hossza, mely 1998 előtt épült, 18610 m volt. 4 db átemelővel szállította a szennyvizet Vecsés szennyvíztelepre, majd Budapestre. 1998-ban megkezdődött a teljes városi szennyvízcsatorna hálózat építése. A beruházást a Betonút Rt. kapta meg.
A jelen: A jelenleg megépült vezetékhálózat hossza 102584 fm. A megépült vízműkutakból a B-2 vízbázison 4 kút, míg az A-2 vízbázison 1 kút üzemel. A Vízmű és a vastalanító kapacitás 5000 m3/nap, mely a nyári hónapokra már csak szűkösen elég. A vízbekötések száma közel 6000 db. Amennyiben az ipari területek beépülnek, és a lakossági ingatlanok is a jelenlegi mértékben gyarapodnak, úgy 1-2 éven belül szükségessé válik a B-2 vízbázis és a víztisztító mű fejlesztése.
A kivitelezés 2001-ben fejeződött be. A teljes szennyvízcsatorna hálózat hossza így 87607,82 fm lett és megépült még 9 db átemelő.